Ki az én testvérem, és mi a felelősségem? Ezeket a kérdéseket járta körül online minikonferenciáján a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom (T72) április 14-én. Egyházi és világi vezetők és gyakorlati szervezők, terepmunkások osztották meg Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájának inspirációjára megfogalmazott gondolataikat, tapasztalataikat.
A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom – a korábbi személyes találkozás helyett átmenetileg az online térben – rendezte meg a 2019-ben elindult Mozgalmak Találkozóját. Ennek keretében több mint 30 katolikus lelkiségi- és családmozgalom, illetve szervezet összefogásában, közel 80 résztvevővel vágtak bele a Fratelli tutti kezdetű pápai enciklika megértésének, feldolgozásának. A találkozón Erdő Péter bíboros-érsek mellett négy megyés- és segédpüspök (Székely János, Marton Zsolt, Varga László és Mohos Gábor) és számos pap, illetve szerzetes is részt vett, ami jól tükrözte a szervezők szándékát, miszerint ez az alkalom az egyház horziontális (szervezetek közötti) és vertikális (laikusok és a papság) különleges találkozása legyen. Az emberi erőfeszítések és szervezés mögött több szerzetesközösség és plébánia imaközössége is bekapcsolódott a mozgalmak közös szolgálatát és egységét hordozó imaháttérbe.
A köszöntő után Székely János püspök atya bevezető imájával és gondolataival kezdődött. Ki a felebarátunk, idézte meg a Fratelli tutti központi kérdését. Az Ószövetségben a felebarát az, aki a mi népünkből való. Egy híres rabbinikus mondás szerint „eretnekeket, feljelentőket, hitehagyókat taszíts le, ne emelj fel”.
Jézus arra a kérdésre, hogy ki a felebarát, az irgalmas szamaritánus történetével válaszolt. Jézus nem mond semmit arról, akit kiraboltak, félig agyonvertek – mindegy, hogy kiféle, miféle. Csak az a fontos, hogy segítségre szorul, tehát felebarát. A szamaritánusról Jézus annyit mond, hogy „meglátta, és megesett rajta a szíve” – az evangélium itt olyan kifejezést használ, amely az anyai szeretetre utal. Simone Weil szerint ez az irgalmasság legtömörebb összefoglalása.
Az irgalmas szamaritánus megjelenésével az addig szűkszavú példabeszéd egy csapásra áradóan részletezővé válik, a segítség számos gesztusát sorolja fel Jézus, és végül megfordítja a kérdést. Nem az a kérdés, hogy ki a felebarát, hanem az, hogy én felebarát vagyok-e? Erre a kérdésre mindannyian az életünkkel válaszolunk, azzal, amit nap mint nap megteszünk vagy nem teszünk meg.
Ferenc pápát idézte Székely János. Négy szerep van, a véresre vert emberen kívül a közömbösen továbbhaladó, az irgalmas – és a rablók. Akik rátámadtak, megverték, kifosztották. A Szentatya rámutat: ha mi sem kifosztottak, sem irgalmas segítők nem vagyunk, akkor csak az utóbbiak közé tartozhatunk, vagy a közömbösek, vagy a rablók közé, más alternatíva nincs.
Fratelli tutti, 74. A tartózkodó továbbhaladóknak van egy közös tulajdonságuk, amit nem hagyhatunk szó nélkül: mindannyian vallásosak voltak. Mi több, a pap és a levita az istentiszteletnek szentelte az életét. Mindez figyelemre méltó; azt jelzi, hogy az Istenbe vetett hit és Isten imádásának tényé nem garantálja, hogy az ember Istennek tetsző módon is él.
Befejezésül egy tuszi származású ruandai pap élettörténetét idézte meg János püspök. Ez a pap gyermekként végignézte, amint a szinte teljes rokonságát legyilkolják a hutuk. Elhagyta az országot, amelyet a gyűlölet földjének látott. Pap lett – ám a szívében nem tudott megbocsátani. Végül lourdes-i zarándoklatán hangot hallott: „vedd föl keresztedet”. Hazatért Ruandába, és elkezdte hirdetni a megbocsátást. Az egyik prédikációja után odament hozzá egy férfi, és megkérdezte, vajon az atya meg tudna-e bocsátani az édesanyja gyilkosának. Nem tudom, ki ölte meg édesanyámat, de valószínűleg nem tudnék megbocsátani neki, felelte a pap. Az illető letérdelt előtte, és bevallotta, hogy ő a gyilkos. A pap ekkor úgy érezte, hogy olyan erő keríti őt magát a hatalmába, amelyik legyőzi a benne élő gyűlöletet. Az erő hatására megbocsátott, azóta támogatja a gyilkos családját. Az esetnek híre ment, és ma ebből is táplálkozik a ruandai megbékélési folyamat.
Jézus Krisztus Urunk és Mesterünk – kezdte előadását Erdő Péter bíboros atya, aki a találkozásokra irányította a figyelmet. Az egyazon szakmájú katolikusok és más lelkiségi mozgalmak találkozásai nem azért vannak, hogy pusztán jól érezzük magunkat, hanem mert küldetésünk van a világban. Szépen mondta XVI. Benedek pápa, hogy a világ az a megvert ember, aki segítségre szorul. Részt kell vennünk Krisztus irgalmas szeretetének a gyakorlásában, és a legnagyobb, amit adhatunk, az Krisztus örömhíre. Ezt olyan módon kell továbbadnunk, hogy megérthessék, hogy nyitott lélekkel be tudják fogadni.
Úgy érezzük, egyre távolabb van tőlünk, keresztényektől ez a mai világ, és mégis, van egy nyelv, amit mindenki ért, keresztények és nem keresztények, hívők és nem hívők. Ez a segítő szeretet nyelve. Tehát ha azt mondjuk, hogy „mindnyájan testvérek vagyunk”, akkor ebben benne van a mi keresztény küldetésünk. Az a szeretet, amely rajtunk keresztül elér valakit, az egyben tanúságtétel kell, hogy legyen a hitünkről.
Erdő Péter felidézte Teréz anya temetését, amikor India legkülönbözőbb vallású és kultúrájú lakosai mindnyájan egyformán gyászolták őt, mert megérezték benne ezt. Ki-ki álljon hát úgy helyt az életében, hogy ezt ki tudja fejezni. Ebben a Hetvenkét Tanítvány Mozgalomnak különleges szerepe van, mert nem egyetlen lelkiségi irányzatot képvisel, hanem azt fejezi ki, hogy a hívő katolikus embernek az élet minden területén megvan a feladata, missziójának a létjogosultsága, és ezt nem magányosan kell teljesítenie, hanem közösségben. Ebben jelentkezik a lelkiségi mozgalmak különleges ereje. Az elmúlt száz évben a hívek összefogtak, és a különböző életállapotú emberek találják meg egymást. Fontos, hogy az egyes lelkiségi mozgalmak ne izolálódjanak egymástól, hanem találják meg egymást az egyházon belül, mert így tudnak tanúságot tenni az egész világ előtt a nyitottságukról és a szeretetükről.
Fratelli tutti, 4. (Assisi Szt.) Ferenc nem a hittételek erőteljes hangoztatásával hirdette a tanítást, hanem Isten szeretetét közvetítette. Megértette, hogy „Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, Istenben marad, és Isten is őbenne” (1Jn 4,16).
Legyen ennek a mostani találkozónak is az üzenete a nyitottság és a szeretet, amelyet érzünk Jézus Krisztus iránt – zárta előadását Erdő Péter.
Teológiai szempontokat vázolt fel Beran Ferenc atya, erkölcsteológus, egyetemi docens. Bevezetőül az egyház társadalmi tanításának rendszerébe ágyazta az enciklikát. A szociális enciklikák mindig a jelenkorukra reflektáltak. A Rerum novarum a nagyipari munkásság problémáit, a Quadragesimo anno a totális állam és a társadalom viszonyát vizsgálta. A tanításuk egy-egy mondatban is összefoglalható, a munka fontosabb a tőkénél, a munkásság az egyháznak különösen fontos; az államnak csak kisegítő szerepe lehet, az elsődleges a szubszidiaritás, a közösségektől nem lehet elvonni az önigazgatás jogát; és bevezette a szociális igazságosság fogalmát. A Pacem in terris a fenyegető harmadik világháború ellen született.
A 2008-as válságra reagált XVI. Benedek pápa a Caritas in veritate enciklikájával. Rámutatott, hogy a megoldás az igazság keresése, vissza kell menni az alapokig, fel kell ismerni, hogy maga az ember került válságba. Ebbe a sorba illik a 2015-ben kiadott Laudato si’, amelyben Ferenc pápa az ökológiai válságra irányította a figyelmet. Új enciklikája új megközelítésben szól az emberiség válságáról – az új válság oka a megosztottság. A válság oka a bűn, eredménye emberek tömegeinek a kiszolgáltatottsága, nyomora.
Fratelli tutti, 12. A „nyitott világ” a gazdasági és pénzügyi szektor által alkotott kifejezés, amelyen kizárólag a külföldi érdekeket meg a gazdasági hatalmak bármely országban érvényesíthető, akadálytalan befektetési szabadságát érti. A helyi konfliktusokat és a közjó iránti érdektelenséget a globális gazdaság egyedi kulturális modell bevezetésére használja fel. Az ilyen kultúra egységesíti ugyan a világot, ám megosztja az embereket és a nemzeteket, mert „az egyre globalizáltabb társadalom szomszédokká tesz ugyan minket, de nem testvérekké.” Soha nem voltunk még olyan magányosak, mint napjaink szabványosított világában, amely az egyéni érdekeket részesíti előnyben, és gyengíti a lét közösségi dimenzióját.
A világot a nemzetközi pénzügyi és gazdasági hatalmak nyomorítják meg. A történelmi érzék, távlat elvész, az embereket eltépik a gyökereiktől. Fontos szavak veszítik el a jelentésüket, üresednek ki.
Az enciklika címében nem a szeretet vagy a felebarát, hanem a testvér szó szerepel. E szónak mind az Ó-, mind az Újszövetségben többfajta értelmezése van. Van vértestvér és hittestvér, és van a szónak egy általános értelmezése is, a Szentatya ezt használja. Már az Ószövetségben is szerepel, hogy a népek egymás testvérei. Jézus mondja, ki az én anyám, kik az én testvéreim? A Megváltó válasza: aki teljesíti az Atya akaratát, az Krisztus testvére. Máté evangéliumában azt mondja Jézus a végítéletről, amit testvéreim közül eggyel tettetek, nekem tettétek. Az enciklika értelmezésében mindnyájan testvérek vagyunk!
A felebarát jelentésében az a fontos, hogy térben közel van. A német a Nächste, az angol a neighbour kifejezést használja erre. A felebarát az, akivel találkozom és – ha akár valamilyen bűn következtében is, de – segítségre szorul. A pápa még két fogalmat alkalmaz: az egyik a benevolentia, jóakarat, a másik a szolidaritás.
A migrációról is szól az enciklika. Először is felhívja a figyelmet, hogy mindenki békében, biztonságban élhessen a szülőföldjén, senkinek se kelljen elmenekülnie az otthonából. Az enciklika a tulajdon fogalmából indul ki. Isten minden javak végső tulajdonosa, és az ember csupán használja a javakat. A nemzeteknek értékeiket (amelyeket Istentől kaptak) meg kell osztaniuk a rászorulókkal.
A politikáról szólva két szélsőségtől elhatárolódik Ferenc pápa. Az egyik a populizmus, a másik az individualizmus. A pápa megidézi a Laudato si’ 174. pontjában megfogalmazottakat: a 21. század asszisztál a nemzetállamok meggyengüléséhez. A gazdasági hatalmak meggyengítik a nemzetállamokat, ez viszont szükségessé teszi valamilyen világtekintély megjelenését, különösen nemzetközi migráció kezelése terén (lásd Fratelli tutti, 132. és 174.). Egyetlen államnak sincsenek eszközei a globális közjó előmozdítására, pedig erre szükség van.
A jövőbe vezető út új kultúrát is kíván. Ferenc pápa a párbeszéd, sőt a népek közötti párbeszéd kultúrájának megerősödését szorgalmazza. Ennek jegyében született meg a Fratelli tutti megírását is ihlető találkozás Ahmed El-Tayeb nagyimámmal és közös nyilatkozatuk, amely a párbeszéd és a közös elkötelezettség kifejeződése volt. Az enciklika megismétli a béke, az igazságosság és a testvériség érdekében tett közös felhívásukat:
Fratelli tutti, 285. Isten nevében, aki a jogok, a kötelességek és a méltóság tekintetében minden embert egyenlőnek alkotott, és meghívta őket, hogy testvérként éljenek egymás között, népesítsék be a Földet, és terjesszék el a világban a jóság, a szeretet és a béke értékeit. (…)
Nemzetközi kitekintést nyújtott Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője, a Brit Királyi Földrajzi Társaság rendes tagja. A máltaiak napi gyakorlatban élik meg a segítő szeretetet. A karitász lényege a találkozás – sebeket tapintunk, és sebeket gyógyítunk. Ezek a sebek egyszerre a társadalom sebei és egyes személyek sebei. A tapasztalat szerint a Fratelli tutti nem csupán aktuális, hanem örök problémát tár fel, az emberiség testén a világ kezdete óta tátongó sebet. Nem nagyon megy nekünk, emberiségnek, globális szinten az együttélés. A máltaiak alapelve, hogy „ismerd meg önmagad” – és a segítő szeretetre való képességben, a szenvedő embertárssal való találkozásban ki-ki megismerheti önmagát.
A globális tér az elmúlt időkben nagyon megváltozott, igenis dolgunk van a nyitott világ távoli pontjain élőkkel, nem tudunk elzárkózni. Az előítélet csak a megismerésig tart, mihelyt személyes kapcsolatba lép valaki a segítségre szoruló emberrel, minden megváltozik. A keresztény akkor segít jól, ha bevonja a saját életébe a segített személyt, nem helyette, hanem vele együtt segíti az életét. Az a célja, hogy az illető visszataláljon az életébe. Nem helyette kell élni, hanem ővele együtt. Legyünk „embere egymásnak”, hogy senki se kényszerüljön úgy élni, mint a 38 éve beteg a Beteszda fürdőnél.
Ferenc pápa új könyvében, az Álmodjunk együttben azt mondja: van ideje a látásnak és van ideje a cselekvésnek. Ha csak azt a tényt meggondoljuk, hogy a menekültek 40%-a gyermek, akkor nem nehéz eldönteni, hogy most minek az idejét éljük.
Mit üzen a Fratelli tutti a magyar karitásznak? – tette fel a kérdést Katolikus Karitász igazgatóhelyettese, Zagyva Richárd. Emlékeztetett, hogy a karitász világszerte jelenlévő segítő szervezet, tagjainak nagy része önkéntes. A karitász nagyszerű gondolat, és könnyű egy koncepciót szeretni, de a Fratelli tutti első üzenete, hogy a feladat nagyon is konkrét, nem elegendő az egyetemes szeretet koncepcióját szeretni, nekünk azt az embert kell szeretnünk, akit segítünk, akit szolgálunk. „Szeretetre lettünk teremtve”, mondja az enciklika, ez a karitatív szervezeteknek azt üzeni, hogy a jótékony cselekedeteket, például az ételosztást vagy a támogatásszervezést ne elvégzendő feladatnak tekintsük, hanem szeretettel végezzük.
Tudjuk, hogy a segített személy nem mindig egyszerű eset, a körülmények sokszor nem egyszerűek, szeretnünk kell azt is, aki nem kedves, nem szimpatikus, aki kiabál velünk, akinek egyébként senki sem megy a közelébe – ez a feladat. Hogy a karitatív tevékenységünk ne automatizmus legyen, hiszen ott, akkor a Karitász munkatársa képviseli az Egyházat. Ha nincs a segítő gesztusunkban szeretet, akkor az nem sokat ér.
Fratelli tutti, 222. A fogyasztói individualizmus számtalan visszaélést okoz. Úgy tekintünk a többiekre, mint saját derűs nyugalmunk akadályaira, végül dühösek és egyre agresszívabbak leszünk velük. Válság idején, katasztrófahelyzetekben, nehéz pillanatokban mindez csak fokozódik, aztán elviselhetetlen méreteket ölt, legvégül pedig kísérteni kezd a „segíts magadon!” szelleme. De még ekkor is dönthetünk a kedvesség mellett. A kedves emberek a sötétségben ragyogó csillagok.
Nem válogathatjuk meg, hogy kiket tekintünk célcsoportnak. A különféle segítő szervezeteknek egymással is szót kell érteniük. Igenis van még feladatunk azzal, hogy az igazi testvéri szeretetet megéljük – zárta gondolatait Zagyva Richárd.
Sajgó Szabolcs jezsuita, a budapesti Párbeszéd Háza (PH) igazgatója tömören összefoglalta, milyen programokkal, kezdeményezésekkel igyekszik szolgálni a rend és a PH is a testvériség szellemét, a testvériség gondolatának elmélyítését a társadalomban. Rámutatott a szó teremtő erejére, hogy a dialógusban is a teremtő szó a lényeg. Az enciklikához kapcsolódóan megemlítette a más felekezetekkel és a más vallásokkal folytatott jezsuita párbeszéd régi, gazdag hagyományát.
Személyes tapasztalataival is megerősítve mondta, hogy a más világnézetűekkel, más vallásúakkal nem vitatkozni kell, hanem meghallgatni a partnert, ez a termékeny hozzáállás alapja.
Fratelli tutti, 271. A különböző vallások, annak elismeréséből kiindulva, hogy Isten teremtményeként minden ember arra hivatott, hogy az ő gyermeke legyen, értékes hozzájárulást jelentenek a testvériség felépítéséhez, és a társadalmi igazságosság megvédéséhez. A különböző vallások hívei közötti párbeszéd nem csupán diplomácia, udvariasság vagy tolerancia mentén zajlik. Az indiai püspökök szavai szerint „a párbeszéd célja a barátság, a béke és a harmónia megteremtése, valamint az erkölcsi és spirituális értékek, tapasztalatok megosztása az igazság és a szeretet szellemében”.
Korunk olyan, mint Sámuel első könyvének ideje, amikor „nem fordult elő gyakran látomás” – kezdte beszámolóját Szőke Péter a Sant’Egidio közösségből. Ha a globalizáció csak a pénzügyek, a kereskedelem, a fegyverek és a betegségek globalizációja, ha nincsen benne közös álom, közös irány, akkor végeredményben mindenki magára marad. Akkor mindenki mentse meg magát, minden ember, minden nép. Akkor a félholtra vert szegény ember ottmarad a jerikói úton.
Szőke Péter a közösség karitatív tevékenységének mindennapjaiból hozott példákkal szemléltette, mennyi megrendítő élménnyel szembesülnek a közösség tagjai. Egyre több a rászoruló idehaza, és mind gyakrabban találkoznak lecsúszott középosztálybeliekkel is. A szegények ostromolnak minket, fogalmazott Szőke Péter. Mind gyakrabban találkoznak olyanokkal, akik nem hajléktalanok, csak éppen azért mennek el az esti ételosztásra, mert aznap még nem ettek semmit – Budapest, 2021. Ahogy egyik munkatársuk fogalmazott: szerda esténként elindulunk, hogy piszkos hajléktalanokat látogassunk, de lehet, hogy a feltámadt Krisztussal fogunk találkozni.
A közösség több tagja is dolgozott önkéntesként menekülttáborban. Egyikük, Szente Attila beszámolt a Leszbosz szigetén található Moria hegyi táborban szerzett tapasztalatairól. Lehangoló nyomorral szembesültek, testi-lelki-szellemi szükséget szenvedő emberek tízezrei élnek ilyen táborokban. Szente Attila megidézte nekünk egy szíriai származású fiatalember személyét, aki normális, keresztény középosztályi viszonyok közé született, és akinek a szeme láttára ölték meg édesanyját, nagybátyját, számos családtagját. Életét féltve kényszerült elhagyni szülőföldjét, Európába érkezve be szeretné fejezni gimnáziumi tanulmányait, orvosnak készül. Saját önkéntesi munkáját abban foglalta össze, hogy „van remény, lehetünk mi is angyalok”.
A Hetvenkét Tanítvány Mozgalommal együttműködésben megvalósuló Közösségek.hu szolgálatot mutatták be ifjú munkatársai. Anna elmondta, hogy abból a felismerésből táplálkoztak, hogy sok a közösség egyházunkban, de nem igazán tudnak egymásról a közösségek. Céljuk, hogy segítsenek. A hívek sem könnyen találnak rá a közösségekre, például ha valaki másik városba költözik. Sokféle közösség működik, és a keresők könnyebben eltalálnak abba a közösségbe, amelyikbe leginkább beleillenek, például bibliakörbe vagy kórusba. Az is fontos, hogy a közösségek meg tudják mutatni magukat a többieknek. Az oldal fő üzenete, hogy közösségbe tartozni jó – ez egybevág a Fratelli tutti üzenetével is. Az oldal egyre ismertebb, és munkatársai nagy ambícióval bővítik, szeretettel várják a még be nem jelentkezett közösségeket.
Rónaszéki Benedek bemutatta az oldal fő funkcióit. A honlapon lehet keresni helyre, lelkiségi mozgalomra, közösségi jellegre. Ha valaki meg akar ismerkedni közelebbről is valamelyik közösséggel, akkor egy kattintással megismerheti a bemutatkozásukat. És a következő lépés a kapcsolatfelvétel, amit természetesen fel is kínál a site.
Fratelli tutti, 271. El kell ismernünk, hogy „a modern világ válságának legnyomósabb okai között ott van az elaltatott emberi lelkiismeret és a vallásos értékektől való eltávolodás, továbbá az individualizmus és a materialista filozófiák eluralkodása, amelyek az embert istenítik, s a világi és anyagi értékeket a legfőbb és transzcendens elvek helyére állítják”. (Idézet a Dokumentum az emberi testvériségről a világ békéje és a békés emberi együttélés érdekében c. nyilatkozatból, amelyet Ferenc pápa és Ahmed El-Tayeb nagyimám közösen írtak alá Abu Dzabiban, 2019. február 4-én.)
Marik Gergely a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezéséről számolt be: a kongresszus meglesz, a Szentatya jön, már csak mi hiányzunk – hát ne hiányozzunk, mindnyájunknak ott a helyünk! Mohos Gábor püspök atya vezetésével imádkoztak a résztvevők a kongresszusért. Marton Zsolt püspök atya áldásával fejeződött be a találkozó hivatalos része, amit spontán, további egyórás kötetlen beszélgetés követett, ami igazolta: élő és érzékeny téma a testvériség, amivel sokat kell még foglalkozni a jövőben.
