„A globális felmelegedés következtében a szélsőséges időjárási események gyakorisága és vehemenciája egyaránt folyamatosan növekszik” – tudósítanak a tudósok szikár szaknyelven cikkben, jelentésben, egyetemi katedrán vagy ötven éve. És megfogalmazzák bulvárban, primitív közérthetőséggel is: „Egyre több vihar lesz és ezek egyre erősebbek lesznek, egyre több hőhullám lesz, és ezek egyre melegebbek lesznek, egyre több felhőszakadás lesz és ezek egyre több csapadékot adnak, egyre több aszály lesz és egyre szárazabbak, egyre több szélsőséges hideg lesz, egyre nagyobb faggyal, egyre több hóvihar és ónos eső lesz egyre több hóval és jéggel.”
Igen, Európában is. Igen, Közép-Európában is. Igen, a Morva-medencében is. Igen, a Kárpát-medencében is.
“Ma néked, holnap nékem, édesem”
mondja – mily nagyon ideillőn! – a kéjhölgy a római színben Madáchnál.
Igen: ma nekik, holnap nekünk.
De már „tegnap” a spanyoloknak, tegnapelőtt a németeknek, tegnapelőtt-előtt a szíreknek, és már – a metaforánál maradva – „hetek óta” Indiában, a Fülöp-szigeteken, és hónapok óta, azaz már régóta Közép-Afrikában és Közép-Amerikában.
Az ilyen képek, tudósítások régóta közelítenek hozzánk.Most már elég közeliek vajon?
Hány km az elég közel?
Mosonmagyaróvárnak elég közel, de Csengernek még nem?
És Budapestnek?
Brüsszelnek?
Mire elég ez a közelség?
Pénzadományt küldünk nekik az ökumenikus segélyszervezettel?
Utánanézünk a saját kitettségünknek? Egyéni, családi, közösségi szinten?
Választási év van, EU jövőképalkotási folyamat folyik: átgondoljuk-e és szóvá tesszük-e a legfontosabb teendőinket?Lesz-e nemzeti minimum, lesz-e európai minimum legalább a fenntarthatóság és állóképesség kérdéseiben, szakmai alapon?
„The benefits of strong and early action far outweigh the economic costs of not acting” – a határozott és korai klímavédelmi cselekvés hasznai messze jelentősebbek még a tétlenség okozta kárnál is, mutatta ki híres jelentésében 2006-ban Nicholas Stern brit közgazdász. És a tétlenség okozta éves kár tíz-húszszorosan haladja meg a kármegelőzés költségeit. Quod erat demostrandum – mibe kerül ez most a morváknak? (Mindegy, a szent GDP-t a sérültek ellátása, a holtak eltemetése, kárelhárítás, a romeltakarítás, és az újjáépítés egyaránt növeli. Kit érdekel a nemzeti vagyon? Fő a szent nemzeti jövedelem…)
Korai klímavédelmi és állóképességi bavatkozásról, építkezésről már nem lehet szó.
De erőteljesről, határozottról még lehetne.
„A hír hallatán néhány másodpercnyi csendet követően, az izgalom a tetőfokára hágott… »A förgeteg itt zúg a szomszédban és mi tétovázunk? Nem, cselekedni fogunk!«”
Igen, ilyen is volt már Pesten.
De tán hosszú is már ennyit filozofálni. Foglalkozási ártalom.
Végülis: történt valami?
Néhány morva kisváros rosszat álmodott Szentivánéjen, 2021-ben.
Na és?
Zlinszky János
