Mit viszek át ebbe a „páratlan” évbe? A lyukas gatyát, amely éppen jó lesz a kerti munkára. Hogy a Szőlőben dolgozzak, hogy eszközzé váljak egy mennyei kézben. Átfonom azokat az emberi szálakat, amelyeket Isten szőtt bele az életembe. Akikről hírt kaptam, akikhez és akikkel sietek, mint a pásztorok. Átviszem azt, amit a szívemben forgatok.
Én is úgy gondolkodom, mint Mária, aki talán ezerszer is átrágta azt, amit hallott. Fogantatásától kezdve naponta elmormolhatta magában: A Lélektől. Ez egy belső munka, amit viszek magammal az időben.
Mária dolgához mégis hozzátettek valami újat a pásztorok. Az az érdekes, hogy mindenkit a másik tapasztalata lök tovább. Egyre finomabb lesz a lélek belső képe.
Nincs semmi új az új évben. Hanem az történik, hogy az Egész újabb és újabb részlete világosodik meg.
Várjuk, hogy mi történik majd. Mert minden tapasztalat értékes: ezekkel együtt értjük meg jobban a részleteket. Mária, a pásztorok és a mi közös történetünkben bomlik ki a kép. Már nem mond ellent egy birkaszagú pásztor képe az ártatlan kislány gondolataival, és a Gyermekkel, aki éhes és alszik, és nemsokára felveszi a lyukas nadrágot, hogy munkába álljon.
2023. január 1. – Vasárnap
A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. Lk 2,16-21
Fekete Ágnes
Kép: Evelyn Ackerman
