A Háló közösség az évek óta szervezett Részigazság klubestjein közéletünk vitáinak kereszttüzében álló kérdéseket szokott a napirendjére tűzni. Február 20-án a szívhangrendeletet járta körül Rojkovich Bernadette orvos, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke, Keresztes Ilona újságíró, a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösség kezdeményezője és Landi Balázs jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. A beszélgetésbe a hallgatókat is bevonta Meskó Zsolt moderátor.
Először tisztázni kell, mi is a vita tárgya pontosan. Az egészségügyért felelős belügyminiszter a 29/2022. (IX. 12.) rendeletével kiegészítette a terhességmegszakításra jelentkező nő által beszerzendő „Kérőlap a terhesség megszakításához” című formanyomtatványt a következő szöveggel:
„A bemutatott orvosi lelet rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta.”
Rojkovich Bernadette felhívta a figyelmet, hogy a gyakorlatban egyrészt problémás, hogy ha a nő esetleg „túl korán”, még a magzat hathetes kora előtt elmegy az orvoshoz, még nincs is szívhang. Másrészt számolni kell azzal, hogy a terhesség megállapítása szinte mindig erős érzelmi reakciókat vált ki. További probléma, hogy a túl korai magzati állapotról nem tudják kimutatni, hogy van-e veleszületett rendellenesség – ha a nő még azt sem tudhatja, hogy életképes magzat van-e a méhében, akkor hogyan tudna dönteni? Ha például elhalt a magzat, akkor egészségügyi küretet kell végezni. Jó tudni, hogy ezek gyakori esetek, nem akadémikus problémáról van szó.
Landi Balázs szerint alapvetően rossz a kérdésfeltevés. Mint polgári joggal foglalkozó szakember nem látja, miként tudna állást foglalni, hiszen szerinte nem magát a törvényt kellene minősíteni. A statisztika tanúsága szerint mintegy négymillió nő érintett, és ekkora populációról nem lehet eldönteni generálisan, hogy jó vagy rossz.
Keresztes Ilona más oldalról közelítette meg a kérdést:
a magzati élet kioltása vitán felül bűn, tehát ezt a törvényt igenis lehet minősíteni.
Rojkovich Bernadette arra hívta fel a figyelmet, hogy kinek kellene segítenie, ki alkalmas a várandós nő krízishelyzetének a megítélésére, kinek van kompetenciája hozzászólni a várandós nő döntéséhez. Sokatmondó tény, hogy a második beszélgetésre elmenő nők 90 százaléka megszakíttatja a terhességét.
Keresztes Ilona emlékeztetett, hogy a családvédelmi szolgálat az abortuszbizottság helyébe lépett a rendszerváltás után, a magzati élet védelméről szóló törvénnyel. Tevékenysége szögesen ellentétes a korábbi gyakorlattal, amikor az „AB bizottság döntött” a terhességmegszakításról. Ma a védőnő beszélget a nővel. Az első találkozáskor a védőnő tájékoztat, maximálisan tiszteletben tartva a személyi integritást, például bárki bárhová mehet terhestanácsadásra az ország egész területén, a kistelepülési nők nincsenek kiszolgáltatva a helyi pletykának. A védőnő a megtartásra bátorító érveket mond, felhívja a figyelmet az abortusz veszélyeire stb. A családvédelem része, hogy a közoktatásban alaposabb nevelést kell folytatni, a védőnők bejárnak a középiskolákba, fogadnak bárkit, aki bejelentkezik hozzájuk.
Landi Balázs felhívta a figyelmet, hogy a védőnői szolgáltatások inkább csak a fővárosban érhetők el, viszont a legtöbb abortusz Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében van. Továbbá a 8 általánost vagy kevesebbet végzett nők körében 11-szer annyi az abortusz, mint a felsőfokúak között, és tévhit, hogy elsősorban anyagi okok miatt vannak abortuszok. Az első három valós ok párkapcsolati: vagy nincsen párkapcsolata, vagy az nem stabil, és az is gyakori, hogy a férj nem akarja a gyermeket. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ezeknek a nőknek a nagy hányada a falujából sem nagyon tud kimozdulni. A ténylegesen célt érő segítséghez először is oda kell menni a problémával küzdő társadalmi réteghez. Egyébként a szívhangrendelet előtt idehaza nem volt hatástanulmány, de például az USA-ban igen, és ott az derült ki, hogy nincsen érdemi hatása arra, hogy csökkenjen az abortuszszám.
A beszélgetők egyetértettek abban, hogy az apák részvétele a folyamatban nagyon sok kérdést vet fel. Az apákat be lehet vonni a szívhang meghallgatásába, de nincsen döntési joguk. Bármilyen más megoldás gyakorlatilag kivitelezhetetlen, például mert az apák nyolcvan százaléka elérhetetlenné válik, amikor a nő a nem kívánt terhességével szembesül. Másfelől viszont a nő dönthet úgy, hogy megtartja a gyermeket az apa akarata ellenére, és a bíróságokon ezerszám vannak apasági keresetek.
Keresztes Ilona a rendelet célját annyiban helyesli, hogy erősíti az életpárti diskurzust. Az egész folyamat azt segíti elő, hogy lehessen beszélni annak a védtelen életnek az értékéről. Ha egyetértünk azzal, hogy a magzati élet az emberi élet, akkor ez jó cél. Landi Balázs ezt elvben nem vitatta, viszont sokkal súlyosabbnak ítéli meg azt a hiányt, hogy ezekről a kérdésekről nem a kamaszkorú fiatalokkal beszélnek, szervezetten, hanem a már várandós nőkkel. Nem szabad elmenni a tény mellett, hogy a kevéssé iskolázott nők körében nagyságrenddel több a terhességmegszakítás, mint a magasabban képzettekében. Nem jó gyakorlat, hogy a 16 évesek sokasága kikerül a közoktatásból, és éppen az abortuszok gyakorlata mutatja, hogy ezekről a rendkívül fontos dolgokról kellene tanítani, tovább tanítani az ifjúságot.
Van arra is tapasztalat, hogy sokan – férfiak is! – a szívhanggal szembesülve élik át igazán, hogy egy ember sorsáról döntenek, amikor az abortuszról döntenek, mutatott rá Keresztes Ilona. Ez a döntés tényleg nem pénzügyi kérdés, szegénység meg gond mindig van és lesz, de ez nem lehet perdöntő érv, amikor egy életről döntenek. Fontos, hogy a társadalom minden egyes tagja elgondolkozzon rajta, hogy neki magának milyen lehetőségei, tennivalói vannak azért, hogy a társadalomban visszaszoruljon az abortusz.
Rojkovich Bernadette rámutatott, el kell gondolkodnia mindenkinek, hogy mi magunk, a társadalom tagjai nem vagyunk-e hibásak abban, hogy sok tízezer honfitársunk ilyen nehéz döntésre kényszerül. Az USA-ban sok évig vitatták, hogy jó-e szívhangrendeletet alkotni. Ott be is vezették.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos, hogy milyen szöveg és gesztusok kíséretében tudja meg a kismama, hogy várandós. Az orvosi etika alapelve, hogy az élet védelme a legfontosabb dolog, és ebben az esetben két életet kell védeni. Az orvosnak mindkét élet mellett kell érvelnie. Nagyon fontos az orvosi empátia, mit mond és hogyan a nőgyógyász, amikor tájékoztatja a nőt.
Keresztes Ilonát megdöbbentette, hogy a szívhangrendelet társadalmi fogadtatása mennyire nem akarta megérteni a célt. A kákán is csomót kereső sajtómegnyilatkozások sokasága mögött nehéz volt jóindulatot feltételezni.
