(…) Minden napi döntésünkkel egyelőre lehetőségünk van szabadon választani: én pl. valamelyik nap rohantam egy közjegyzőhöz és úgy gondoltam, megtehetem, hogy beszaladok autóval a városközpontba. Az ökológiai terheket nem is említve a parkolás lehetetlen volt: 20 perces keringés után 3 órára egy üres parkolóházban 1800 Ft-ért pihentettem az autót. Szégyen szemre. Erre mondják, amikor már fáj az ökológiai bűn. Egy héttel később megint kellett mennem. Elkértem a fiam kerékpárját és 13 perc alatt voltam ott. (Kevesebb alatt, mint a korábbi parkolóhely keresésem.) Sőt, jobban is éreztem magamat. Mindkét esetben megvolt előre a választási lehetőségem.
Ferenc pápa a LS14 alatt így ír: „… a környezeti válság konkrét megoldásainak keresésére irányuló sok törekvés nemcsak a hatalmasok elutasítása miatt szokott kudarcot vallani, hanem a többiek érdektelensége miatt is. A magatartásformák, amelyek akadályozzák a megoldás útjait – a hívők között is –, a probléma tagadásától a közömbösségig, a kényelmes beletörődésig vagy a technikai megoldásokban való vak bizalomig terjednek. Új, egyetemes szolidaritásra van szükségünk. Ahogyan a dél-afrikai püspökök mondták: „mindenki tehetségére és részvételére szükség van az Isten teremtésével való emberi visszaélés okozta kár helyreállítására”. Még mi is elutasítjuk a kézenfekvő megoldásokat az hívén, hogy megtehetjük, vagy jobban járunk, ha modernebbnek hitt elveket követünk és gyakorlatot valósítunk meg.
(…) a pápa ugyanebben a művében „a világ hálás szemlélésére” kér minket. Az LS220 alatt így: az ökológiai „megtérés olyan magatartásformákat eredményez, amelyek egybekapcsolódnak azért, hogy nagylelkű és gyengéd gondoskodásra indítsanak. Mindenekelőtt hálát és ingyenességet foglal magában, vagyis az Atya szeretetéből kapott világ ajándékként való elismerését, ami következményként ingyenesen lemondó tetteket és nagylelkű cselekedeteket eredményez, még ha senki sem látja vagy ismeri is meg őket: „Ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. […] és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked” (Mt 6,3–4).” Mi ezt adhatjuk ehhez a világi kétségbeeséshez, hogy hálásak vagyunk a létünkért. A gyermekeinket pedig felvilágosítjuk, hogy bár nem felelősek a mi bűneinkért, de mégis ezzel kell együtt élniük, amilyen reziliensen (ellenállóan) csak tudnak. Korlátokkal is lehet boldogságot megélni, feltéve, hogy nem vázolunk fel magunknak megvalósíthatatlan vágyakat.
Ha szeretnél nagyon szépet és ugyanakkor szókimondót látni, akkor nézz Yann Arthus-Bertrand-t. A legutóbbi HUMAN c. filmje még a HOME-ot is lekörözi.
Ahogy az idős hölgy mondja 1:56-nál: „ha képes vagyok boldog lenni az életemben, akkor utána is az leszek” (szabad fordításban).
Ha nincs időd a teljes filmre, akkor nézd meg innen
a 7. percig! Képzeld el ezt a beszélgetést a gyermekeiddel! Nem érezzük ennyire súlyosnak a mi helyzetünket, de valójában nagyon is az! A legjobb „Ágnesek” a gyermekeink közül meg fogják nekünk mutatni, mit jelent nem utálni minket és megmutatják mit jelent a tetteink ellenére szeretni minket. Az lesz nekünk a feloldozás.
Az eszközök pedig ott vannak a lábunk előtt. Senki sem tiltja, hogy mától megváltozzunk.
