Nem sok “égbekiáltó” bűnt ismerünk “hittanból”, de a munkások bérének visszatartása, vagy a méltányos és igazságos bér meg nem adása, az erőfölénnyel való visszaélés ezek közé tartozik.
Nem szoktunk arra gondolni, hogy nem is egyszerűen súlyos, hanem égbekiáltó bűnbe eshetünk – velünk ez nem történhet, ugyebár, a mi műfajunk a bocsánatos bűn, nemdebár.
Pedig az égbekiáltó is meglehet – például mulasztással, részt vállalva olyan kereskedelmi és termeltetési struktúrák működtetésében (azaz “strulturális” bűn részeseként, lásd Benedek pápa idevonatkozó tanítását), amelyek szisztematikusan kizsákmányolják a szegényeket és gyengéket (tegyük hozzá: velük együtt a védtelen természetet is!).
Mindebből az következnék, hogy legalább azokra a termékekre vonatkozólag, ahol van választási lehetőségünk, igyekezzünk a természet- és ember-kímélő termelésből, és méltányos kereskedelemből származó termékeket választani. Akkor is, ha azok drágábbak (mit akkor is? éppen ezért!!!), és ez azt eredményezi, hogy ugyanannyi forintból kevesebb jut az asztalunkra pl. kávéból. Akkor is, ha vesződségesebb megszerezni, utánajárni, messzebb van a bolt. Ha össze kell beszélni, össze kell fogni, egymás dolgait felvállalni, aszerint, hogy kinek mi esik közelebb, jobban kézre.A fair trade, a méltányos kereskedelem alternatívája, ahol megvan, ott voltaképp a kötelező utat jelöli ki a keresztény embernek elsősorban. (De kijelöli a helyes utat mindenkinek, aki az öko-szociális fenntarthatóságban akár csak “szakmailag” is érdekelt.)
Zlinszky János
