Karácsonyi kínálat! Kivételes ajánlat! A te ajándékod! Karácsonyi dupla! Karácsonyi tripla! Karácsonyi szenzáció! Karácsonyi digitális! Karácsonyi szuper! Karácsonyi hiperszuper! Vezeték nélküli! Kívül ropogós, belül szaftos! Cukrozott és kandírozott! Kockázat és mellékhatás nélkül! Töltsd le az applikációt! Töltsd fel a kódot! Mert megérdemled! A te stílusod! Élvezet minden darabja! Próbáljad ki! Pont ahogyan szereted! Pörgesd föl az életed! Élmény-pláza! Imádni fogod!
Ekkor harsonázott bele a karácsonyi pláza-zsibongásba, hogy:
― Elég!!!
Ezután, hogy:
― Csend legyen már!
Olyan volt a hang, mint egy arkangyalé. Egyébként ki-ki a maga nyelvén hallhatta. Lassan elcsendesedett a pláza.
Végül elhallgattak a mobiltelefonok is. Hatalmas csend lett. Világméretű. Elhallgattak a műszaki neszek, majd kihunytak a fények. A mobiltelefonoké is.
― Elment az internet! ― panaszkodtak egymásnak kétségbeesetten a plázázók.
― Akkor nekünk annyi! ― állapították meg egyre többen.
Aztán mindenki elnémult. Igazi karácsonyi csend lett, mezők illatával.
Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Amitől persze nagyon megrémültek, mert erre a karácsonyi zsibvásárban legkevésbé sem számítottak. Hiába nyomkodták mobiljaikat, azok némák és süketek maradtak. Vagyis inkább megilletődöttek. De az Úr angyala megnyugtatta őket:
― Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul néktek. Megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr. Ez lesz a jel: találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.
A plázázók erre némiképpen megnyugodtak:
― Ó hát, ez csak a Kisjézus!
― Ez csak egy karácsonyi szokás.
― Ez csak egy reklámfogás.
― Talán csak az üdvhadsereg.
― Azok meg sem tudnának mukkanni ebben a pláza-zsivajban.
Végül valaki előállt egy hihetőbb magyarázattal:
― Csakhogy, kérem szépen, ez egy virtigli arkangyal, nekem elhihetik! Semmi trükk, semmi lézer, semmi csúcstechnika, hanem egy ízig-vérig angyal, a maga teljes valóságában.
― A maga teljes valóságában ― suttogták egyre többen.
A plázázók megpróbálták lefényképezni, de a mobilok még mindig le voltak bénulva.
― Most mi lesz? ― suttogták a plázázók.
Egyszeribe mennyei seregek sokasága vett körül őket, és dicsőítette Istent e szavakkal:
― Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az Istennek tetsző embereknek.
Megmukkanni még senki sem mert. Vagyis inkább senkinek sem akaródzott. Mindaddig, amíg a mennyei seregek fel nem emelkedtek a zsibvásárból. Ekkor is csak egy vidéki ember szólalt meg, ízes tájszólásban, amolyan pásztorféle:
― Hát akkor , atyámfiai, menjünk el Betlehembe! Hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott!
― Akkor ez mégis csak egy karácsonyi pásztorjáték ― nyugtatgatták egymást a plázázók.
De csak akkor nyugodtak meg igazából, amikor visszajött az internet, amikor lassan visszatért az élet, a kerékvágás, a karácsonyi zsibongás.
Néhányan azért mégis nekiindultak.
Kamarás István OJD
